Romsics Imre – Szarka Vera a kalocsai népművészet mestere

Kalocsa. Ismerősen hangzik e név szerte a világon, hiszen paprikája és népművészete a XX. századi Magyarország egyik legismertebb „védjegye” volt. A XX. század közepén a tarka virágú kalocsai hímzés és pingálás összemosódott a magyar népművészet fogalmával. A mezőgazdaság szocialista átszervezése szétverte a hagyományos paraszti társadalmat. A faluközösségek felbomlásának következményeként mobilizálódott a falvak társadalma, a falusiak nagy számban költöztek be a városokba. Az 1950-1960-as évek fordulójától ugrásszerűen növekedett meg Kalocsa lakossága is. Jelentős volt a szomszédos nemzetiségi – sváb, rác, tót – és református településekről beköltözők száma. Felbomlott a város hagyományosan kialakult társadalmi összetétele. A felbomlás kezdete utáni harmadik generáció megszületésével visszavonhatatlanul átalakult a város. Az utolsó fél évszázad történelmi folyamatainak összessége a feledés homályába taszította a város nevének valódi értelmét. Ma már maguk a kalocsaiak sem tudják, mit jelent ez a szó – Kalocsa A kalocsai népművészet a dalok és a táncok mellett a viselet, a használati- és szokástárgyak egy részének díszítését is magába foglalta.

Szarka Vera a szó szoros értelmében véve beleszületett a kalocsai hagyományokba és mintegy családi örökségként, hamar elsajátította a kézi- és gépi varrást, valamint az írás mellett a pingálást is.  Vera csodás munkái, és elért sikerei lenyűgözően fonódnak össze a kalocsai szokásokkal.