Feliratos tárgyak

A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai sorozat 14. kötete a Néprajzi Múzeum Textil-és viseletgyűjteményének feliratos tárgyait többféle szempontból vizsgálja. A katalógus a feliratokat formai szempontból tágan értelmezi, tehát ide számítja az arab, valamint a római számsor, továbbá az alfabetikus írás minden elemének feljegyzését is.

A gyűjtemény több ezer feliratos objektummal rendelkezik, ezért terjedelmi korlátok miatt a kötet tematikáját leszűkítettük a magyarság kultúrájához tartozó javakra, és a mondanivaló szempontjából legfontosabb, legkifejezőbb példákat emeltük ki. A feldolgozás fontos kiindulópontját jelentette az európai és ezzel összefüggésben a magyarországi történeti háttér felvázolása, az egyes korok kulturális folyamataiban a köznépi textil- és viseletdarabok feliratozási gyakorlatának elhelyezése. Ebbe a kontextusba ágyazva került bemutatásra a magyar köznépi textil-feliratozás, amelynek két fő korszaka különült el egymástól. Az első a differenciált előfordulás időszaka volt, amely a 19. század végéig tartott, a második pedig a kiegyenlítődés érája. Ez az elkülönülés nemcsak számbeli, hanem lényeges tartalmi, tárgytípusbeli különbségeket is takart. A feldolgozás során a látszólag termékenynek tűnő statisztikai vizsgálatok helyett az egyes tárgyak megszólaltatására helyeződött a hangsúly, hogy az így nyert, valamint a szakirodalomból, jelenkori helyszíni gyűjtésekből és más forrásokból merített töredékes adatok összeillesztéséből a legfontosabb összefüggéseket, tendenciákat felvázolhassuk. A legfőbb cél tulajdonképpen nem önmagában a felirat elemzése volt, hanem az azt készítő-használó ember írást igénylő mentalitásának, értékrendjének a megértése. A feliratok formai vizsgálata így másodrendű a tanulmányban. Ennek megfelelően készült külön fejezet a feliratkészítőkről, a feliratozás motivációjáról, a felirathordozókról, a kommunikációs közegről, s ez a szemlélet hatja át a díszítmény és felirat viszonyának, valamint a feliratozás gyakoriságának vizsgálatát.

Mivel a gyűjtemény feliratos magyar anyagának darabszáma a monogrammal és a névvel ellátottakon kívül is jóval meghaladja az ezret, célravezetőbbnek tűnt a kiadvány részletes tárgyleíró részében szereplő műtárgyak mennyiségének csökkentése úgy, hogy csak két terület, a kalotaszegi és a matyó néprajzi táj, illetve csoport emlékei kerüljenek bemutatásra. A Néprajzi Múzeum Textil- és viseletgyűjteménye ugyanis a legnagyobb kollekcióval éppen Kalotaszegről és Matyóföldről rendelkezik, az őrzött műtárgyak korát tekintve kétszáz éves időintervallumot átfogva, és a legváltozatosabb műfaji összetételt kínálva. Ezáltal a változások a gyűjteményi tárgyaknál is nyomon követhetők, jó lehetőséget biztosítva az összehasonlításra s ezen keresztül a feliratozás törvényszerűségeinek feltárására.

Ennek keretében kísérlet történt a gyűjteményben őrzött és névvel ellátott matyó feliratos tárgyak esetében a készítő / használó személyének pontosítására a helyi anyakönyvek segítségével. A feliratozás személyes motivációjának vizsgálatából kiindulva a katalógus részben csak azok az objektumok kerültek részletes bemutatásra, amelyeknek felirata a paraszti készítő és/ vagy használó személyével kapcsolatos. A kézművesek készítményei közül tehát csak azokat soroltuk ide, amelyeknek felirata a megrendelő igényeit elégíti ki. Egyéb termékeik a függelékben kerültek felsorolásra. Ugyancsak itt szerepelnek azok a textil- és viseletdarabok is, amelyeknél lehetséges, hogy a népi használatból való kiemelés után vezettek rá betűket és számokat.