Múzeum – a veszélyeztetett faj

Mire való ma egy múzeum? Mennyire mozognak a kortárs világban magabiztosan a múzeumok? A jelenkornak miért van szüksége múzeumokra? Milyen jövőkép rajzolódik ki előttük? Mennyire hasonlítanak a klímaválságra adott társadalmi válaszok a múzeumok útkeresésének lehetőségeire?

A Néprajzi Múzeum PhD értekezéseket bemutató sorozatában megjelent kötet egy rendetlen világ sokszínű kérdéseire keresi bizonytalan válaszait. Foster Hannah Daisy néprajzos muzeológus a múzeumok változásával, társadalmi relevanciájával és útkeresésével foglalkozik, amely párhuzamokat mutat a Föld bolygó társadalmi, morális, gazdasági és természeti válságával, krízisjelenségeivel és arra adott reakcióival. A szerző követve a bolygó és a múzeumok krízisének hasonlóságait egy gondolatkísérletbe fog, amely igyekszik a múzeum-világ rendetlen útvesztőin fogást találni. Ha az ember uralta bolygó megmentéséről a természetbe való visszatagozódás mentén gondolkodunk, megmentheti a múzeumokat a tárgyak világába történő belehelyezkedés? Vajon egy poszthumán, tárgyközpontú, a világról és a múzeumokról mindenféle élő és élettelen dolgok közös élettereként gondolkodó szemléletmód kiutat jelentene a múzeumok kríziséből?

A szerző a néprajz – kulturális antropológia és a múzeum antropológia módszertanait vegyítve egy kis filozófiai megközelítéssel és tudományos spekulációval, közelítve egymáshoz a társadalomtudományok elméleteit és múzeumok gyakorlatait egy magával ragadó, olvasmányos kalandra invitálja az olvasót a múzeumok rendetlen világába. A bécsi Weltmuseum, az amszterdami Wereldmuseum, a budapesti Ludwig Múzeum egy-egy kiállítását elemző esettanulmányok feszegetik a kritikai, posztmodern múzeum-értés és -elbeszélés határait, gondolatmenetük játékos, mégis komoly. A kötet a kemény adatokat és rögzített tételeket prezentáló disszertációk, valamint azok publikációs megoldásai között sem tekinthető szokványosnak, rámutatva ezzel a Néprajzi Múzeumban született kutatások és publikációk sokszínűségére és gazdagságára.

Az ábrákat kevésbé, nagyméretű betűket annál inkább tartalmazó, három nagy fejezetre tagolt, 246 oldalas letisztult kötet előszavát a szerző egyik hallgatója, Lipka Boróka írta. Az előszó egyben a kötet első kritikai olvasata is, amely éppen annyira egy nyitány, mint egy gesztus. A kötet meghívó a múzeumok jövőjéről való tevékeny gondolkodásra és a szerző által felvázolt múzeum-hálózat kitágítására.