Amerikai magyar műtermi fényképészek az 1880-as évektől a második világháborúig

Az 1920-as népszámlálás szerint mintegy 500 ezer magyar, illetve magyar származású népességgel lehet számolni az Egyesült Államokban. Egy részük kisebb-nagyobb munkástelepeken, iparvárosok etnikai negyedekben lakott, mások szétszóródtak a kontinensnyi ország egész területén. Ahol élénkebb magyar közösségi élet zajlott, létezett „magyar negyed”, kiépült egy sajátos etnikai jellegű infrastruktúra és közösségi-kulturális intézményhálózat. Az egyik jellegzetes etnikus intézményt a fényképészstúdiók képezték. A fényképészek sokoldalúan szolgálták az individuális-családi és tágabban: a közösségi igényeket. Az olyan nagyvárosokban, mint New York, Cleveland, Detroit, vagy a kisebbekben, mint New Brunswick rendszerint egyszerre többen is tevékenykedtek. A hivatásos fényképészek egy része Magyarországról kivándorolt mester volt, kisebb hányaduk az új hazában sajátította el a mesterséget, néhányan amerikai születésű magyarok voltak. Munkásságuk híre nemigen jutott el Magyarországra, még a fotótörténet beavatottjai sem ismerik felvételeiket. Képeik magas színvonalon örökítik át egy elsüllyedt világ emlékezetét az utókorra. A kiadvány az amerikai magyar fotóörökségnek ezt az ismeretlen, de markáns rétegét dolgozza föl és foglalja össze. Egyszerre nyújt adattári rendszerben alapvető adatokat az amerikai magyar fényképészekről, valamint – a szűkös keretek szabta – társadalomtörténeti és vizuális antropológiai elemzést a fotókról és a fő alkotókról.

A Katalógus első része az Amerika-fényképek főbb műfajai alapján rendszerezi az anyagot. A portrék, az egész alakos felvételek után a házaspárokat, gyermekeket mutató családi képek következnek, majd a különböző alkalmakkal felvett közösségi jellegű felvételek. Ezt követik a testületek, csoportok, valamint épületek fényképei. A második rész négy studio munkásságát részletezi (Beldegreen – New York, Kovacs Studio – Bridgeport, Mike Kállay – New Brunswick, Biro Ferenc és a Biro Studio, South Bethlehem).