Hadikfalva falukönyve 1799-1874

A Néprajzi Múzeum Fontes Musei Ethnographiae című sorozata 9. kötetében az egykori bukovinai magyar telepes falu, Hadikfalva falukönyvét (1799-1874) adjuk közre. A falujegyzőkönyv az Országos Levéltárban, az örményesi Fiath család iratai közt rejtőzik (P. 992). A 18. században alapított öt bukovinai magyar falu – köztük Hadikfakva – lakói alkották meg azt a közösséget és kultúrát, amelyet ma is bukovinai székelynek ismerünk. A bukovinai székelyek története ismert. A magyar közvélemény időről időre megélénkülő érdeklődéssel foglalkozott az etnikai, nyelvi és vallási szigetben élő bukovinai magyarok sorsával. Az 1880-as évektől csángó néven emlegetik őket, a mai köztudatban is így szerepelnek, a közösség tagjai azonban bukovinai székelynek, székely magyarnak vagy csak bukovinai magyarnak tartják és nevezik önmagukat. A tudományos érdeklődés főleg történelmi múltjukkal foglalkozott. Valamennyi tudósítás felfigyel kultúrájuk, nyelvük archaikus vonásaira, népköltészetük és népművészetük esztétikai értékeire. A közösség kialakulásának folyamatáról, társadalmi és gazdasági életének kezdeti szakaszairól azonban kevés forrásunk van. A szerencsés véletlen folytán megmaradt hadikfalvi falukönyv feljegyzései erről a háromnegyed évszázadnyi időről szólnak.

A könyv hiányos, a rendszeresen vezetett könyvben az évenkénti bejegyzések sorrendjét utólagos kiegészítő szövegek bontják meg. A háromnegyed évszázadnyi időből összesen 280 szöveg áll rendelkezésünkre. A szövegek eseményeket és szóbeli megállapodásokat rögzítenek, szerződés-jellegűek, érvényességi idejük van. A szövegek tartalma történeti, néprajzi, nyelvi, művelődéstörténeti forrásértéke révén jelentős, és nem elhanyagolható a szövegek irodalmi értéke sem. A forrásszöveget kísérő tanulmány, időrendi mutató, név- és helynévmutató, valamint szómagyarázatok egészítik ki. A falukönyv adatainak értelmezéséhez az anyakönyvek, a szóbeli és az írott emlékezet adatait is felhasználtuk.

A falukönyv többet jelent, mint a közélet írásos ügyintézése, a jelen és jövendő számára követendő szabályokat tartalmaz, amelyekkel a falu biztosítja, felügyeli és szervezi a gazdasági élet, közbiztonság, közérdek, adó ügyeit és a magánélet rendjét, az együttélést is. Az anyakönyvek mellett ez tárja elénk leghitelesebben az egykori bukovinai magyar falu mindennapjait. Töredékes, hézagos ez a történelem is, hiszen csak a köznapok történetének kiragadott, a közösség által fontosnak ítélt eseményeit ismerhetjük meg a feljegyzett, “örök emlékezetre” szánt sorokból. A falukönyv különös jelentőségét az adja, hogy csaknem egy évszázadnyi történelem kerül általa élményszerű közelségbe hozzánk, és csaknem ezer emberrel kötünk szinte személyes ismeretséget. A feljegyzések pontosítják, kiegészítik a közreadott történeti munkák leírásait, sőt új összefüggésekre is ráirányítják figyelmünket. A falukönyvet páratlan történeti dokumentummá teszi mindaz, ami a tudósításokból az évszázadnyi idő közhangulatára fényt vet. Ismertetett hiányos, töredékes formájában is alkalmas arra, hogy elvezessen esendő, sok bajjal-gonddal élő, de a maguk alkotta rendhez ragaszkodó elődeink világába, akik kialakítottak közmegegyezéssel egy olyan értékrendet, amelyben fő helyre került a közösség érdeke és az egymásért való felelősség tudata. Ez egyúttal a falukönyv legidőszerűbb, mának szóló üzenete.

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐSZÓ
FORRAI IBOLYA: Az idő és az írott emlékezet a 19. századi Hadikfalván
Az írás mint az idő rögzítésének eszköze és az emlékezet támasza
A falukönyv mint idősoros eseményregiszter és törvénytár
A faluközösség történeti ideje
A falu hétköznapi ideje, Közösségi, családi és egyéni idők
Az idő általános, hétköznapi érzékelése
Irodalom
HADIKFALVA FALUKÖNYVE
A forrásszövegek jegyzéke
Forrásszövegek (1-280)
JEGYZETEK – MUTATÓK
A szövegközlésről
Rövidítések
Régi magyar és idegen nyelvű szavak és kifejezések
Időrendi mutató
Helynevek mutatója
Névmutató